1.
Fejezet
Trrr-csörög a telefonom.
-Kicsim kelj fel-ordibált a konyhából anya.
Délelőt indul a gépünk Londonba,mivel a szüleimmel odamegyek nyaralni.Az egész nyarat ott fogom tölteni,nem ismerek senkit.Szuper lesz!
Mire felkeltem az ágyból,bementem a gardróbomba és kikeresetem valami normális ruhát.Fél óra alatt elkészültem,és utána elindultunk a reptérre.Eltelt az a pár óra még odaértünk,én szokás szerint flegma voltam,mivel nem akartam a barátaim nélkül Londonba utazni.Mire leszálltunk anyáéknak már meg volt a bőröndjük,már csak az enyémre vártunk.
-Kicsim,gyere már!-kiabált hozzám apa.
-De még nem találom a bőröndömet.-tiltakoztam,de igazából már 3x elment előttem,csak nem volt kedvem leemelni.
Apa odajött és leemelte a bőröndöm,azután elindultunk a kibérelt házunkba.
***
-Megérkeztünk!-mondta anya boldogan.
- Én berontottam a házba,és felmentem az emeletre és megkerestem a szobám.Rózsaszín volt,aminek nagyon örültem.Mire berendeztem a szobám már este fél6 volt.Lementem a konyhába ,ahol anya pakolt.
-Anya,kimehetek egy kicsit sétálni?-kérdeztem,bár nem mintha számítana mit mond ígyis-úgyis kimegyek.
-Nem!Már sötét van és úgyis eltévednél,nem ismersz még itt senkit.-tiltakozott anya.
Nem érdekelt ,hogy mit mond,én szép csöndbe kiosontam az ajtón.Sötét volt,és nem ismertem senkit.Elindultam egy híd felé ahol láttam egy lányt.Ült a padon,és a földet nézte.Én is leültem arra a padra.
-Szia,idevalósi vagy?-szólt hozzám.
-Szia,nem,Kanadából jöttem,itt nyaralok a szüleimmel.
-Az jó.-mondta
-Dehogy jó!-vágtam hozzá.
-Miért?Netán nem tetszik London?-kérdezte.
-De,szeretem Londont,de nem ismerek itt senkit,nincs egy barátom se itt.Ja,egyébként Nikky vagyok.-nyújtottam feléje a kezem.
-Én Danielle vagyok.-nyújtotta ő is felém a kezét.
Elbeszélgettünk egy jó darabig mikor ránéztem az órára ,gondoltam jobb lesz ha hazaindulok,mielőtt anyáék észreveszik,hogy nem vagyok otthon.Elköszöntünk egymástól,de számot is cseréltünk,nagyon kedves lány volt,segítőkész,gondolta majd megmutatja nekem Londont a héten.Mikor indultam haza,valami furcsa férfi kapucnyiban jött felém.Azt hittem,hogy majd kikerül,de pont egymásnak ütköztünk.
Ott szitkozódtam,hogy miért nem tud kikerülni,és még hülyeségeket is beszélt nekem.Nem tudom ki volt ő,mert már sötét volt.Később bocsánatot kért,és leültünk beszélgetni.Bemutatkozott.Csak annyit mondott,hogy ő Harry.Továbbá nem is fagattam.Jót beszélgettünk,és már kb este 11 volt mikor hazaindultam volna,de mivel sötét volt felajánlotta,hogy hazakísér.Én ebbe beleegyeztem,amikor a házunkhoz értünk a villany égett és csak akkor ismertem fel ,hogy ő ki is igazából.
Trrr-csörög a telefonom.
-Kicsim kelj fel-ordibált a konyhából anya.
Délelőt indul a gépünk Londonba,mivel a szüleimmel odamegyek nyaralni.Az egész nyarat ott fogom tölteni,nem ismerek senkit.Szuper lesz!
Mire felkeltem az ágyból,bementem a gardróbomba és kikeresetem valami normális ruhát.Fél óra alatt elkészültem,és utána elindultunk a reptérre.Eltelt az a pár óra még odaértünk,én szokás szerint flegma voltam,mivel nem akartam a barátaim nélkül Londonba utazni.Mire leszálltunk anyáéknak már meg volt a bőröndjük,már csak az enyémre vártunk.
-Kicsim,gyere már!-kiabált hozzám apa.
-De még nem találom a bőröndömet.-tiltakoztam,de igazából már 3x elment előttem,csak nem volt kedvem leemelni.
Apa odajött és leemelte a bőröndöm,azután elindultunk a kibérelt házunkba.
***
-Megérkeztünk!-mondta anya boldogan.
- Én berontottam a házba,és felmentem az emeletre és megkerestem a szobám.Rózsaszín volt,aminek nagyon örültem.Mire berendeztem a szobám már este fél6 volt.Lementem a konyhába ,ahol anya pakolt.
-Anya,kimehetek egy kicsit sétálni?-kérdeztem,bár nem mintha számítana mit mond ígyis-úgyis kimegyek.
-Nem!Már sötét van és úgyis eltévednél,nem ismersz még itt senkit.-tiltakozott anya.
Nem érdekelt ,hogy mit mond,én szép csöndbe kiosontam az ajtón.Sötét volt,és nem ismertem senkit.Elindultam egy híd felé ahol láttam egy lányt.Ült a padon,és a földet nézte.Én is leültem arra a padra.
-Szia,idevalósi vagy?-szólt hozzám.
-Szia,nem,Kanadából jöttem,itt nyaralok a szüleimmel.
-Az jó.-mondta
-Dehogy jó!-vágtam hozzá.
-Miért?Netán nem tetszik London?-kérdezte.
-De,szeretem Londont,de nem ismerek itt senkit,nincs egy barátom se itt.Ja,egyébként Nikky vagyok.-nyújtottam feléje a kezem.
-Én Danielle vagyok.-nyújtotta ő is felém a kezét.
Elbeszélgettünk egy jó darabig mikor ránéztem az órára ,gondoltam jobb lesz ha hazaindulok,mielőtt anyáék észreveszik,hogy nem vagyok otthon.Elköszöntünk egymástól,de számot is cseréltünk,nagyon kedves lány volt,segítőkész,gondolta majd megmutatja nekem Londont a héten.Mikor indultam haza,valami furcsa férfi kapucnyiban jött felém.Azt hittem,hogy majd kikerül,de pont egymásnak ütköztünk.
Ott szitkozódtam,hogy miért nem tud kikerülni,és még hülyeségeket is beszélt nekem.Nem tudom ki volt ő,mert már sötét volt.Később bocsánatot kért,és leültünk beszélgetni.Bemutatkozott.Csak annyit mondott,hogy ő Harry.Továbbá nem is fagattam.Jót beszélgettünk,és már kb este 11 volt mikor hazaindultam volna,de mivel sötét volt felajánlotta,hogy hazakísér.Én ebbe beleegyeztem,amikor a házunkhoz értünk a villany égett és csak akkor ismertem fel ,hogy ő ki is igazából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése