12. Fejezet
˝-Jó reggel Nikky.-mondta Liam.Ahogy megláttam Liam-ot gyors visszahúztam és mondtam neki,hogy kérdezni akarok tőle valamit.˝
-Na mi van Nikky,mi volt olyan fontos,hogy a konyhába nem beszélhetünk.-kérdezte kómásan Liam.
-Ő,arra gondoltam,hogy ilyen meglepi bulit rendeznénk este.És én rád gondoltam,hogy veled megszervezhetném.-találtam ki valami kamu sztorit.
-Ez volt ilyen sürgős,de amúgy persze segítek,szívesen.-erre én megköszöntem,majd egy kis zajt próbáltam csapni,hogy Louis-ék halljanak,hogy közeledünk.Erre egy hirtelen mozdulattal levágódtam a földre.És sikítottam.
-Jól vagy?-futott hozzám Danielle.
-Jól.-majd felhúzott Liam a földről.Sikeresen megcsináltam a tervem.És felmentem Harry-hez,aki épp a sikításomra kellt fel.
-Mi van?Ki volt az a hülye aki lent sikított?-mérgeskedett Harry.
-Ccö...hát én!-jelentettem ki.
-Mit csináltál?-kérdezte.
-Próbáltam egy hatalmas vitát elkerülni.-mondtam.Gondoltam,hogy valakivel meg kell beszélnem.Magamba nem tudom tartani.
-Mégis,hogy érted?-ült fel a fekvőhelyzetből Harold.
-Ugyanis,amikor mentem lefelé,azt hiszem,hogy épp Danielle és Louis kavartak,csókolóztak.-mondtam bővebben.-És pont jött le Liam,akit féltettem.
-Úr Isten.-fogta a fejét Harry.
-Kérlek ne mond el Liam-nak.
-Dehogy mondom!-jelentette ki Harry.-De kell beszélnem Louis-szal.
-Ez természetes.-majd átültem az ölébe,és egy puszit nyomtam az arcára.Majd Liam benyitott.
-Oops.-mondta majd becsukódott az ajtó.
-Liam.-kiabáltam utána.
-Igen?-bejött majd a földet bámulta.
-Nem lesz buli.-mondtam neki.
-Milyen buli?-kérdezte Harry.
-Ugyani Harry-vel este mást tervezünk.-mondtam.
-Hát oké.-mondta Liam majd kiment az ajtón magaután becsukva.
-Milyen buli?-kérdezte megint Harry.
-Csak kellett egy fedősztori amivel eltudtam őt csalogatni a konyhától.-mondtam.
-Jaj értem.-majd Harry bedöntött az ágyba és csókolgatni kezdett.Egész hét ilyen szerelmeskedéssel töltöttük.Otthon se voltam,csak szombaton tértem haza.Mindig csak egy SMS-t írtam anyáéknak,hogy jól vagyok.Mikor szombaton hazamentem,olyan lecseszést kaptam,de megérte,mert Harry-vel töltöttem a hetet és csodás volt.Sokat kirándultunk kettesben.Életem leszebb hete volt.
*Vasárnap reggel*
-Gyere reggelizni.-kiabált anya lentről.Valahogy felkeltem,és felöltöztem.Flegmáskodtam velük,mert utálom,hogy mindig az van amit ők akarnak,és nem lehetek boldog egy nyáron sem.
-Reggeliz meg,és irány bepakolni.-adta ki a parancsot anya.Én nem szóltam hozzá,mert csak azon tudtam gondolkozni,hogy mi lesz velünk Harry-vel.Mikor megreggeliztem,felmentem a szobámba pakolni.
Mikor kiszedtem a bőröndöm,hogy belerakom a ruháim,már a könnyeim hullottak le.Hallottam egy hangot.
-Bejöhetek?.-mondta egy hang.
-Persze,gyere be Danielle.-mondtam.
-Nikky,ne félj.-bíztattot Danielle.-Harry?Ő nem jön át?-kérdezte.
-De,de majd este találkozunk.-mondtam szomorúan.
Danielle segített bepakolni.De láttam,hogy nagyon levagyok törve.
-Mi van,ha elmegyek és már másnap más lánnyal lesz,én rám már nem fog emlékezni.-sírtam.
-Ilyenre ne is gondolj!-jelentette ki Danielle.-Majd én vigyázok rá,és tartani fogjuk a kapcsolattot.Harry szeret,és nem fog otthagyni.-bíztattot.
*Harry hív*
-Na,indulhatok érted?-kérdezte.Hallottam a hangján,hogy ő is szomorú.
-Persze,gyere a parkhoz.-majd leraktam a telefont.
Danielle-től elbúcsúztam,és sírtam tovább,majd letörülte könnyeim.
-Nemsokára találkozunk.-bíztatott,de már ő is könnyezett.
Kikisértem őt,majd felkaptam valami ruhát és kimentem a parkhoz.Mire odaértem már ott várt Harry,az autójában ülve.Beültem melle,majd szó nélkül csak hozzábújtam és sírni kezdtem.
Egész éjjel csak egymást babusgattuk.Megbeszéltük az éjjel,hogy reggel a reptéren fog engem várni,és ott elbúcsúzunk egymástól.
*Reggel*
Hajnalba kellett kelnem,hogy elérjük azt a kurva repüllőt.Összeszedtem mindenemet,majd beültünk egy taxiba,ami kivitt minket a reptérre.Ott láttam Harry-t és a fiúkat és persze Danielle-t és a többi lányt is.Nagyon örültem,hogy ilyen aranyosak,hogy eljöttek tőlem elbúcsúzni.Elkezdtem sírni,mert nem akartam elmenni Londonból.Mindenkinek adtam egy hatalmas ölelést és egy nagy puszit.Harry is sírt.Tőle búcsúztam el utoljára.
-Ígérd meg,hogy nem felejtesz el.-mondtam neki sírva.
-Soha!-Még találkozunk.Ezzel nem tehetnek keresztbe nekünk.-bíztattot Harry.Nem akartam őt elengedni,de muszáj volt.
˝-Jó reggel Nikky.-mondta Liam.Ahogy megláttam Liam-ot gyors visszahúztam és mondtam neki,hogy kérdezni akarok tőle valamit.˝
-Na mi van Nikky,mi volt olyan fontos,hogy a konyhába nem beszélhetünk.-kérdezte kómásan Liam.
-Ő,arra gondoltam,hogy ilyen meglepi bulit rendeznénk este.És én rád gondoltam,hogy veled megszervezhetném.-találtam ki valami kamu sztorit.
-Ez volt ilyen sürgős,de amúgy persze segítek,szívesen.-erre én megköszöntem,majd egy kis zajt próbáltam csapni,hogy Louis-ék halljanak,hogy közeledünk.Erre egy hirtelen mozdulattal levágódtam a földre.És sikítottam.
-Jól vagy?-futott hozzám Danielle.
-Jól.-majd felhúzott Liam a földről.Sikeresen megcsináltam a tervem.És felmentem Harry-hez,aki épp a sikításomra kellt fel.
-Mi van?Ki volt az a hülye aki lent sikított?-mérgeskedett Harry.
-Ccö...hát én!-jelentettem ki.
-Mit csináltál?-kérdezte.
-Próbáltam egy hatalmas vitát elkerülni.-mondtam.Gondoltam,hogy valakivel meg kell beszélnem.Magamba nem tudom tartani.
-Mégis,hogy érted?-ült fel a fekvőhelyzetből Harold.
-Ugyanis,amikor mentem lefelé,azt hiszem,hogy épp Danielle és Louis kavartak,csókolóztak.-mondtam bővebben.-És pont jött le Liam,akit féltettem.
-Úr Isten.-fogta a fejét Harry.
-Kérlek ne mond el Liam-nak.
-Dehogy mondom!-jelentette ki Harry.-De kell beszélnem Louis-szal.
-Ez természetes.-majd átültem az ölébe,és egy puszit nyomtam az arcára.Majd Liam benyitott.
-Oops.-mondta majd becsukódott az ajtó.
-Liam.-kiabáltam utána.
-Igen?-bejött majd a földet bámulta.
-Nem lesz buli.-mondtam neki.
-Milyen buli?-kérdezte Harry.
-Ugyani Harry-vel este mást tervezünk.-mondtam.
-Hát oké.-mondta Liam majd kiment az ajtón magaután becsukva.
-Milyen buli?-kérdezte megint Harry.
-Csak kellett egy fedősztori amivel eltudtam őt csalogatni a konyhától.-mondtam.
-Jaj értem.-majd Harry bedöntött az ágyba és csókolgatni kezdett.Egész hét ilyen szerelmeskedéssel töltöttük.Otthon se voltam,csak szombaton tértem haza.Mindig csak egy SMS-t írtam anyáéknak,hogy jól vagyok.Mikor szombaton hazamentem,olyan lecseszést kaptam,de megérte,mert Harry-vel töltöttem a hetet és csodás volt.Sokat kirándultunk kettesben.Életem leszebb hete volt.
*Vasárnap reggel*
-Gyere reggelizni.-kiabált anya lentről.Valahogy felkeltem,és felöltöztem.Flegmáskodtam velük,mert utálom,hogy mindig az van amit ők akarnak,és nem lehetek boldog egy nyáron sem.
-Reggeliz meg,és irány bepakolni.-adta ki a parancsot anya.Én nem szóltam hozzá,mert csak azon tudtam gondolkozni,hogy mi lesz velünk Harry-vel.Mikor megreggeliztem,felmentem a szobámba pakolni.
Mikor kiszedtem a bőröndöm,hogy belerakom a ruháim,már a könnyeim hullottak le.Hallottam egy hangot.
-Bejöhetek?.-mondta egy hang.
-Persze,gyere be Danielle.-mondtam.
-Nikky,ne félj.-bíztattot Danielle.-Harry?Ő nem jön át?-kérdezte.
-De,de majd este találkozunk.-mondtam szomorúan.
Danielle segített bepakolni.De láttam,hogy nagyon levagyok törve.
-Mi van,ha elmegyek és már másnap más lánnyal lesz,én rám már nem fog emlékezni.-sírtam.
-Ilyenre ne is gondolj!-jelentette ki Danielle.-Majd én vigyázok rá,és tartani fogjuk a kapcsolattot.Harry szeret,és nem fog otthagyni.-bíztattot.
*Harry hív*
-Na,indulhatok érted?-kérdezte.Hallottam a hangján,hogy ő is szomorú.
-Persze,gyere a parkhoz.-majd leraktam a telefont.
Danielle-től elbúcsúztam,és sírtam tovább,majd letörülte könnyeim.
-Nemsokára találkozunk.-bíztatott,de már ő is könnyezett.
Kikisértem őt,majd felkaptam valami ruhát és kimentem a parkhoz.Mire odaértem már ott várt Harry,az autójában ülve.Beültem melle,majd szó nélkül csak hozzábújtam és sírni kezdtem.
Egész éjjel csak egymást babusgattuk.Megbeszéltük az éjjel,hogy reggel a reptéren fog engem várni,és ott elbúcsúzunk egymástól.
*Reggel*
Hajnalba kellett kelnem,hogy elérjük azt a kurva repüllőt.Összeszedtem mindenemet,majd beültünk egy taxiba,ami kivitt minket a reptérre.Ott láttam Harry-t és a fiúkat és persze Danielle-t és a többi lányt is.Nagyon örültem,hogy ilyen aranyosak,hogy eljöttek tőlem elbúcsúzni.Elkezdtem sírni,mert nem akartam elmenni Londonból.Mindenkinek adtam egy hatalmas ölelést és egy nagy puszit.Harry is sírt.Tőle búcsúztam el utoljára.
-Ígérd meg,hogy nem felejtesz el.-mondtam neki sírva.
-Soha!-Még találkozunk.Ezzel nem tehetnek keresztbe nekünk.-bíztattot Harry.Nem akartam őt elengedni,de muszáj volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése