2012. augusztus 9., csütörtök

Just one Dream=Just van Love 13. Fejezet

13. Fejezet
˝-Ígérd meg,hogy nem felejtesz el.-mondtam neki sírva.
-Soha!-Még találkozunk.Ezzel nem tehetnek keresztbe nekünk.-bíztattot Harry.Nem akartam őt elengedni,de muszáj volt.˝


Elengedtem Harry kezét,és elindultam,oda ahol át kell ellenőrizniük,hogy nem e viszek a gépre esetleg fegyvert.Utoljára odapillantottam,láttam,hogy szinte mindenki könnyezik.Sajnos fel kellett szálnom a repülőgépre.5 óra utazás után,megérkeztünk haza,Kanadába.A repőlöt végig sírtam,ahogyan Kanadában is a repteret.Haza értünk,ahol nagyi fogadott.Őt Katy-nek hívják.Ő vele mindent megtudtam beszélni,bíztam benne és nekem olyan,mint  a barátnőm.No jó,ez picit hülyén hangzott,de akkor is mindent elmondhattam neki.Amikor megérkeztünk látta rajtam,hogy kivannak sírva  a szemeim.
-Sziasztok kicsikéim.Hogy utaztatok?-köszöntött minket nagyi,igen nagy örömmel,de én ezt nem tudtam viszonozni.
-Szia nagyi.-oda köszötem,és egy ölelést és egy puszit adtam,majd felmentem a szobámba.
 
**Nagyi szemszöge**
-Hát mi lelte ezt a lányt?-kérdeztem meglepődve.
-Szerelmi ügyek,egyébként jónapot Katy.-Hát furcsáltam amit az apja mondott.
-Mégis milyen szerelmi ügyek?Hiszen csak 15 éves.-kérdeztem  újra meglepődve.
-Jajj anyu,te is tudod,hogy milyen ez a mai világ.-mondta a lányom.
-De mégis mi történt?Kivel jött össze?-faggatóztam.
-Van az a sztár gyerek.Mi is a neve?-kérdezte Bob azaz,Nikky apukája.
-Harry,Harry.Valami Harry.-felelte a lányom.
-Harry Styles?-kérdeztem.
-Anyu?Te honnan tudsz ilyeket?-kérdezte meglepődve a lányom.
-Tudod,én a lányoddal nagy csajos beszélgetéseket hajtok végre.-feleltem büszkén.-De mi történt velük?Az a gyere a barátja?Megcsalta vagy mi?-faggatóztam tovább.
-Elmentem Bob-al egy hétre Párizsba,és mikor hazaértem,ott voltak az ágyban.-magyarázta.
-De ezt nem kell úgy felfújni,te mondtad,hogy más ez a világ.-féltettem szegény Nikky-t,mert én elég szigorú szülöket neveltem a lányomból.
-De akkor is,féltem,ez csak egy sztár,aki most azzal játszadozik,hogy hány lányt fektessen le.Egy hét és már az a Harry azt se fogja tudni,hogy ki ő.-mondta Bob.
-És neked az jó,hogy  a lányod szenved?-kérdeztem majd felmentem Nikky-hez az emeletre.

**Nikky szemszöge**

-Elmesélték anyadék mi történt.-mondta nagyi.
-Hallottam,de nagyon nem úgy van ahogyan ők gondolják.Ők nem ismerik Harry-t.Arra se adtak alkalmat,hogy megismerjék.-sírtam.
-Akkor mond el a te sztoridat is.Kíváncsi vagyok.-jelentette kis nagyi.
-Mi szeressük egymást Harry-vel.És ő nem olyan,hogy egy sztár és az a célje,hogy több lánnyal lefeküdjön.Nyáron megismertem őt.Eggyütt voltunk,életem legszebb pillanatai voltunk.-mondtam sírva,nagyi vállára dőlve.
-Meg akarnak védeni.-mondta.
-Mitől?Attól akarnak megfosztani,hogy boldog legyek?-kérdeztem.Nagyi kiment a szobámból és lement anyuékhoz.Én sírtam egész nap a szobámba,maj deste felnéztem facebook-ra és twitterre.
Láttam mit tweetelt ki Danielle:
˝Ha a barátaid nincsenek a közelben,testileg,de lélekben mindig veled vannak˝
Harry pedig facebook-ra ezt írta ki:
˝10 perc és indulás a The Wanted koncertjára*-* ˝
Ekkor kitört belőlem a sírás,fájt,hogy megvan nélkülem,különösen az is,hogy anyáéknak igaza volt.Szerettem őt,de fáj,és próbálom őt elfelejteni.Nagyon mérges voltam rá.Este valaki rámírt.
-Szia Nikky,hát te?-kérdezte Tom.Ő volt a pasim,nyár végén szakítottunk.És lehethogy félre lépett,de tudtam,hogy csak alkohol hatására volt olyan amilyen volt,és nem volt szándékába.
-Szia,hát hazajöttem.-írtam vissza neki.
-Hogy-hogy?Akkor akár ki is mehetünk egy sétára nem?-kérdezte.
-Szuper,majd elmesélem,gyors összekapom magam.10 perc és a parkban találkozunk.-írtam.Ha Harry bulizni megy akkor én egy sétára elmehetek.Gyors felöltöztem.
Ezt vettem fel:

-Megyek sétálni.-kiabáltam anyáéknak oda,majd kimentem az ajtón.A parkban már ott várt Tom.
-Szia Tom.-köszöntem oda,és megöleltük egymás + 1-1 puszival.
-Szia Nikky,rég láttalak.Hiányoztál.-mondta.
-Te is nekem.-mondtam.Elmeséltem neki a sztorim,hogy csak hazajöttem.Nem mondtam el neki,hogy  jártam valakivel,meg ilyesmiket nem említettem neki.Picit sétáltunk,majd visszamentünk a parkba és egy picit leültünk.
-Nikky,én komolyan sajnálom amit nyár végén tettem.-magyarázkodott.
-Nem kell semmit sajnálnod.-mondtam majd megöleltem őt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése